A diákokkal megbeszéltük, indulás pontosan pitymallatkor.Gyors pakolás: szendvicsek (ha megéheznénk), esőkabát (ha esne), WC-papír (ha lenne nézőautóztatás). Gyors mikrobusz bérlés („jobb a gáz, középső a fék…vihetitek”).Irány Zalahaláp.
Odaérünk,rögtön megnézzük a még zárt szekciókat.
- Itt fognak lemenni? – szörnyülködnek a versenyen még részt nem vett diákok.
- Nem, itt felfelé jönnek majd.
- De itt még a zergék is megvárják, amíg megépül a felvonó!
Elkezdődik a verseny.
Fiatal versenyző a kanyon mélységű pályát látva a fejét fogja: „hogy fogunk mi itt leereszkedni?”
A segédbíró készséges: „lefelé a víz is elmegy”. Nevet a domboldal.
A versenyző is mosolyog, de nem őszinte a mosolya.
A diákok kedvence Kollár Laci bácsi, aki bár nem tegnap volt hamvas tinédzser, fiatalokat megszégyenítő stílusban és eredményességgel küzd a tömör-gyönyör fehér Mahindrával.
Jobb kéz a „plafonon”, jobb marok szorít a „majré-vason” és minden problémát megold a bal kéz. Mondjuk indexelni, tükröt állítani, légkondit kezelni nem kell, de így is élmény nézni, ahogy megy a huplikon ez az egykezes Mahindra hycomat.
Zsom Lajos úgy lett kategória bajnok a fekete Mercédesszel, hogy csak neveznie kellett az utolsó futamon, készülhetett a Budapest- Bamakó rallye-ra.
Balla Béla (ejtsd: III. Béla) ismét átfordította tetejére a vasat (talán, hogy a leendő vevők tüzetesen megnézhessék a csodálatosan megépített terepjáró alját is). Fordult volna a gép tovább is, de egy termetes bokor útját állta. Erre persze beszaladtak a segítők és a bokron keresztül hömbölgetve a szűk 2 tonnát.
Ezt olvasva a Greenpeace aktivisták talán kicsit felszisszennek, de hát mi is felszisszentünk, amikor állítólag tévedésből az óceán partján napozó túltáplált turistákat akarták visszatolni az óceánba.
Ez volt az évad utolsó fordulója.
Csodálatos versenyeket láttunk. Az autók hatalmasat fejlődtek a golyós triálos Lada Nivákhoz képest és a mezőny jelentős részének technikai tudása is összemérhetővé vált napjainkra Európa legjobbjaival .
Példa Molnár Mofly Zoltán norvégiai szereplése,ki nem bízva semmit a véletlenre az idényt 100% teljesítménnyel,azaz 7 első hellyel nyerte.
A verseny végén került sor a nézőautóztatásra.A kigyúlt arcú diákok egyöntetűen állították – bár messze nem boruláshatáron közlekedtek velük a versenyzők – belülről egészen más ez a műfaj, mint kívülről nézve. De ez bizonyára így van a technikai sportok minden ágában, csak a többit sajnos nem áll módunkban kipróbálni.
Számomra is óriási élmény volt, annak ellenére, hogy 5 évig Samurai, 5 évig Jimny volt a paripám.
A terepjáróval közlekedők többségének fogalma sincs arról, hogy mennyivel többet tud az autójuk annál, amire ők használják.
S persze a versenyzők és a „városi terepjárósok” vezetési tudása között is legalább akkora a különbség, mint a vattacukor és a vattacukor light, azaz a hurkapálcika között.
Írta:Feith Péter