Kovács László "SÓGI" Kovács László,talán sokan nem is tudjátok ki van e név mögött. Hát a Sógi. A Talji Sakálok Sport Egyesület elnöke,nem mellesleg az idei bajnokság 2. helyezettje original kategóriában. Őt szeretném most Nektek közelebbről is bemutatni.
Hol mikor és hogyan kerültél kapcsolatba az off-roaddal?
Az egész úgy kezdődött, hogy úgy nagyjából 2000 táján a Lézi sógorom épített egy Trabant motoros homokfutót, amit elcserélt egy benzines dobozos ARO-ra, amivel elindult a Senkó Balázs újhegyi versenyén, és már az első gödörben lefüstölt a motor.
Köztünk legyen szólva én már azt is komoly eredménynek tartottam a géptől, hogy lábon átment Tilajból Tilajújhegyre.
Itt kezdődött az off-road a családban.
A sógor épített egy másik terepjárót, megint benevezett Újhegyen, én mentem fényképeztem, videóztam. Jött a Bernie ő is épített egy terepjárót, jártunk át Senkóékhoz rúgatni, bulizni.
Valaki kitalálta, hogy alakítsunk egy klubot, adott volt a sok kép,amit versenyeken készítettem, akkor lett elérhető az internet, szerkesztettem a klubnak egy honlapot, és úgy nagyjából jól el is voltam. Aztán egyszer volt egy kis összebalhézás. Nem akartunk veszekedni.
Alakítottunk egy új klubot, és minden tiltakozásom ellenére én lettem az elnök. Két hétig rettenetesen bántott a dolog, mert nem esett jól a szakítás, aztán írtam egy alapító okiratot, bevittem a bíróságra ott elfogadták így lettek a Sakálok. Ha már voltak Sakálok és én vagyok az elnök, a srácok felhajtottak nekem egy olcsó terepjárót, mert nem lehetek elnök autó nélkül. Egy ezres Suzuki volt, de inkább csak alváz a kasztni csak nyomokban volt meg. Viszont elég hamar autót csináltak belőle, amit az első versenyen fejre is állítottam.
Hol laksz, mivel foglalkozol? Van e más hobbit mint pl. nők-kártya-lóverseny…na ez vicc.
Eredetileg vasvári vagyok, most Százhalombattán lakom.
Itt dolgozok egy bazi nagy gyárban, gyártjuk a benzint meg az gázolajat. A Sakálok előtti időkben nagy ho-ho-horgász voltam, amitől azért teljesen nem szakadtam el, legalább egyszer egy évben a kezembe veszem a botjaimat. Régebben Tihanyba jártam a cég horgásztanyájára, mert nagyon szeretem a balatoni keszeget, meg pontyot sütve-főzve, de ott most nem nekem való viszonyok vannak. Tavaly meg az idén Romániában voltam a Duna deltában pecázni. Az egy más világ. Ahol az idén voltam oda nem vezet út, összesen egy autó volt a faluban, mindenhová motorcsónakkal mentünk, még a benzinkút is a Dunán volt. Egy hétig off-roadoztam motorcsónakkal, fogtam pár halat, minden este összevesztem a pecás haverokkal a politikán, irtó jó nyaralás volt.
A szerencsejátékok nem érdekelnek, bár voltam párszor a lóversenyen, fogadtam is tétre-helyre és befutóra, sosem nyertem, a légkör az tetszett, meg olcsó volt a fröccs, veszteni nem szeretek.
Ezért nem kártyázok, csak ha nagyon rábeszélnek. Kétszer még senki sem beszélt rá a kártyázásra, mivel nem szeretek veszíteni, és kártyázás közben sosem vagyok vicces kedvemben.
Feleséged szivesen háziasszonykodik a versenyeiteken?
A feleségem a tilaji lány, a középiskolában jöttünk össze éppen negyed századdal ezelőtt. A munka miatt jöttünk Battára. Van két gyerekünk, akik már nem gyerekek, mert hirtelen osztódással megszaporodtak. Egy fiú-egy lányból lett két fiú, két lány. Így most van nejem, fiam, lányom, udvarló, barátnő, a kutya, a Sakálok. Jó nagycsaládom van hála Istennek.
Milyen a gép mellyel ilyen előkelő helyet értél el a bajnokságban?
A versenyautóm a 104-es rajtszámot viseli, ami egyben a telefonom csengőhangja is.
Úgy ítéltem meg a vezetési tudásomat, hogy nekem nem kell azonnal az extrém kategóriában indulni. Az első ezres el lett faragva, helyette vettem egy 413-ast teljesen utcai kivitelben 2006-ban.
Eredetileg színehagyott kék volt, most teszkó gazdaságos kék, mert a Lézi jól elkalkulálta magát a festékvásárlásnál, és nem egy autóra valót vett, hanem sokkal többet, és így lefestette az enyémet is. Az első években szerencsét próbáltunk trophyban is triálban is. Kevés sikerrel. Megvettem a kocsit lecseréltük az olajt a motorban, beledobtuk a méterszámlálót és mentünk Nagypáliba trophyzni. A 10. itiner pontig el is jutottunk, ott elfogyott töltés. Azóta sincs sokkal több időm szervizelni.
Inkább csak vezetem, amit ő is nagyon szeret, mert nem szokott elromlani, alig várja, hogy menjünk egy jót rúgatni. Kapcsolható zár nincs benne, egyetlen extra a metró gazdaságos csörlő.
A Lézi unszolásának engedve, zár helyett Csordás Papa minden hidak lehegesztője rövidre zárta a hátsó differenciálási problémákat. Állítólag ez is van olyan jó, mint az automata, én nem értek hozzá vegyész vagyok nem autószerelő.
Eddigi eredményeid?
Az első versenyeken nagy eredményeket nem értünk el.
Bár mentünk trophyban nullás versenyt még is csak hetedikek lettünk a végén. Mert a specekben lassúak és megfontoltak voltunk, az útvonalon, meg gyorsabban repesztettünk, mint Palik Laci. Lenyomtuk a 2008-as triál bajnokságot, negyedik volt a legrosszabb eredményünk, a végén másodikak lettünk originálban. A Sárkány szerint időközben megtanultam vezetni, szerintem még nem.
A siker kulcsa a mágikus irtó ronda kék festék és a szétrobbanthatatlan hegesztés a hátsó hídban. Ettől függetlenül a legbüszkébb arra vagyok, hogy ott lehettem a 2005-ös Európa Bajnokságon, mint bíró. Nem tudom miért, talán azért mert igazándiból ott kezdődött nekem az off-road, addig csak egy fotós voltam. Ott tiltottak ki a csövesek a teszkó parkolóból, mint „konkurenst”, de az egy másik történet.
További terveid itthon külföldön?
További terveim? A Sakál klub alapítása után beiratkoztam a gyöngyösi közgazdasági főiskolába, mert úgy gondoltam, hogy nem árt, ha valamit értek a bizniszhez, nem csak döngetem a mellem, hogy én vagyok az elnök. Jó lenne lassan lediplomázni, ez az elsődleges.
A többi tervemet már együtt írjuk a Sakálokkal. Lassan öt éve működünk és sikerült egy igen jó csapattá érnünk.
Ehhez persze kellett a Berta Józsi is, aki sosem nyugszik ő legfőbb „lendkerék” a csapatban. Az originál második hellyel kvalifikáltuk magunkat az Európa Bajnokságra. Dolgozunk rajt, hogy ki is tudjunk jutni.
Ötletből nálunk sosem volt hiány, szerencsére az ötletet mindig tett is követte. Amit eddig tervbe vettek a Sakálok, mindig meg is valósították. Most sem lesz másképp, ha tudunk, versenyzünk itthon és az EB-n is.
Márciusig talán lesz idő arra, hogy rendbe szedjük az autót, meg gyakoroljunk is egy kicsit. 2009-ben is ott akarunk lenni a dobogón minél többször, természetesen originálban.
Aztán ott van a Sakál Buli is, amire minden évben azt mondom, hogy ez volt az utolsó, de folyton rábeszélnek még egyre. Azt is be kell vallanom, hogy addig, amíg lesznek olyan terepjárósok, akiknek a Sakál Buli az első versenyük, addig nem lesz nehéz rábeszélni a folytatásra. Hátha akad a kezdők közt egy olyan fazon, mint a Berta Józsi, aki szintén nálunk volt első bálozó.
Mitől van hogy nálatok majd az egész csapat triálos,míg sokan hallani sem akarnak róla?
Nagyjából az egész csapat nem triálos, mert van pár srác aki hallani sem akar a triálról, és ha csak teheti trophy versenyeken indul.A megalakulásunk után nem volt egy udvar ahol autózhattunk volna. Az összes autónk le volt robbanva, mégis feljelentettek bennünket, hogy letapostuk a csemetést, szétrugattuk a horhost, megrezzentettük a fekete gólyákat. Sokáig kerestük a legjobb megoldást, tárgyaltunk önkormányzatokkal, földtulajdonosokkal, végül apósom telkén kötöttünk ki. Ott aztán igazi otthonra találtunk. Azt csinálunk, amit csak akarunk, egy feltétel van a diófákat bántani tilos. Aztán marad a gyerek ha játszik. Homokozni sajna nem lehet mert jó féle zalai agyag van, de ásni azt igen. Egész évben folyamatosan töröm a fejem, hogy a tőlem kétszáz kilométerre lévő pályánkon mit kellene átalakítani. Néha álmomban is gyalulom a földet. Van pár ötletem, ha lejutok Tilajba jól benézem magamnak és a markolónak. Aztán ásunk, túrunk-fúrunk jövőre megint jó verseny lesz Tilajban!
Mind erre garancia a lelkesedésed és nem utolsó sorban az idei 4x4 triál bajnokság "Legjobb rendezője" díj,melyet a résztvevők szavazatai alapján itéltek Nektek.