A tavalyi két egymást követő alkalom után idén immáron harmadszor kóstolhattunk bele a sóskúti kvarchomok bányában évtizedek óta pihenő sziklák rejtelmeibe. Ez a terület triálos szemmel nézve sem tekinthető egyszerűnek.
Itt a legnagyobbak is élhetnek át – az időjárástól függetlenül is – izzasztó pillanatokat.
Ez idén sem lehetett másként,bár idén a vihar megvárta a pályazárást,így csak a pályaépítők munkáját tudta megzavarni.
Meglepetést inkább egy tévésorozat szereplőjének megjelenése okozta,aki mint kiderült nem oly régen ismerkedett meg az off-roaddal,barátja révén. Megtudták hogy a közelben verseny van,gondolták kijönnek nézelődni.Reméljük érdemes volt,nekik és a többi,közel ezer nézőnknek.
Ha a legelején szeretném kezdeni, akkor le kell írnom, hogy pont egy olyan hétvégét fogtunk ki verseny szervezésre amelyen ha a melegrekord nem is dőlt meg de befűtöttek rendesen. Első ránézésre úgy láttuk, hogy a bánya ugyanúgy várt minket ahogyan tavaly hagytuk így a pályaépítés viszonylag egyszerűnek ígérkezett. Menet közben vettük csak észre, hogy ha nem is látványosan de azért történtek változások és ahol tavaly még originálos kaput ütöttünk ott bizony idén lehet a király kategória nagyjai is megküzdenének. Tehát nem lehetett megszokásból tervezni. Ezúttal kicsit egyszerűbb pályákat is terveztünk, hiszen a tapasztalatok szerint sokan megriadnak a sziklákkal tűzdelt megmérettetéstől és úgy döntenek inkább vízparton töltik ezt a kihívásokkal teli hétvégét. Péntek estére álltak a pályák (mégsem túl egyszerűek) és kis csapatunk nekiveselkedett a nagysátor felállításának is, ami rutinfeladat lévén egy óra alatt szokásos fényében díszelgett a kempingnek kijelölt mező szélében.Szombat reggel arra ébredtünk, hogy sorra érkeznek azok a versenyzők akiknek ez a helyszín nem jelentett különösebb távolságot. Lassan összejött a kis csapat és a nevezések leadása, a gépátvétel és eligazítás után birtokba vehettük a katlant a mely a szokásos nyugodtsággal és –ha költői is szeretnék lenni – némi cinizmussal várt már bennünket. 
Nem tudom ki hogyan élte meg ezt az idei első találkozást de be kell vallanom, hogy azért én tartottam tőle. Itt nem elég száz pont előnyt szerezni és utána ráülni az előnyre hanem minden pályán a maximumot kell hozni, ugyanis könnyen bent lehet hagyni egy-egy szekcióban 2-300 pontot mint ahogy erre volt is példa bőséggel és így könnyedén lehet mosolygó elsőből szomorkodó utolsó. Szombaton hét hagyományos szekció és egy felfutó is várt bennünket. Utóbbinál ment a taktikázás erőteljesen mert nem mindegy ki mikor ér oda egy ilyen feladathoz. Lehet az is, hogy elsőként tűnhet könnyebbnek mert viszonylag simább és nem megásott a domboldal, de előfordulhat az is, hogy a többiek letúrják a kisebb púpokat és így kissé emelkedősen de autópályán kocsikázhatunk. Ezúttal a második verzió jött be és azok jártak jól akik a végére hagyták ezt a megmérettetést. Napközben volt itt minden borulás, sziklára felakadás, féltengelytörés stb. Viszont ha jól figyeltünk egy dolog hiányzott a szokásos feelingből. Nem hallhattunk padlógázon bömbölő motorokat, amiből az derül ki, hogy sokat fejlődött a mezőny tudása tavaly óta és megtanultunk sziklákon autózni anélkül, hogy minden szekció után féltengelyt vagy csuklót kellett volna cserélni. 
Ezen oknál fogva műszaki hiba is elvétve volt és estére úgy zárhattuk a napot, hogy vasárnap mindenki folytatni tudja a versenyt .
Este még várt bennünket egy kis „zenés-táncos összejövetel” amiben többen úgy elengedték magukat, hogy azt komolyan jó volt nézni.
Vasárnap reggel az esti party-nak köszönhetően kicsit beszűkültebb szemmel ébredtünk de mire a pályákhoz értünk már az adrenalin megtette amit kellett és pupillánk tágra nyíltan keresgette a megfelelő számokat a kapukon. A pályákat előző este átépítették így nem lehetett megszokásból autózni, mindent újra kellett tervezni.
Előző naphoz hasonlóan ismét hét szekció és egy felfutó várt bennünket. Itt már rutinosabbak voltunk és tudtuk, hogy a felfutóval várni kell mert csak javulni fog. Ez a nap is hatalmas versenyt és persze a hozzá kapcsoltható taktikázást hozott. Mindannyian ezen sportág megszállottjai vagyunk de sokakban már vasárnap délben megfogalmazódott, hogy jó lenne már túl lenni ezen a napon. Iszonyatos hőség volt és árnyék hiányában ez még elviselhetetlenebbnek mutatkozott. Viszont nem szabadott leereszteni, mert minden kategóriában nagyon nyitott volt a verseny és lehet a végén az is döntött ki bírta jobban fejben. Nem volt könnyű de így utólag hatalmas élményben lehetett részünk. Miután minden páros teljesítette az összes szekciót csendben összepakoltunk, feltettük a vasakat az utánfutókra és menetkészen vártuk az eredményhirdetést. Helyezések tekintetében nagy meglepetések nem születtek. Gratulálunk minden dobogósnak és annak aki végig küzdötte ezt a versenyt ilyen körülmények között.
