2008. június 14-15-én Tilaj látta vendégül a honi 4x4 triál bajnokság résztvevőit. A Sakálok több éves kitartó és fáradhatatlan talajművelésének köszönhetően a tilaji egyesület játszótere (nem keverendő össze Tilajújhegyivel!) igazi triál pályává fejlődött.
Több hétig fohászkodtunk jó időért, és a kérés meghallgattatott. Az egész Dunántúlon, sőt még a faluban is esett az eső a versenyt megelőző napokban, sőt még szombaton este is. Csak a pálya maradt szárazon, pár gödör alján volt víz, de arra mindenki azt mondta, hogy annyi sár kell is.
Már pénteken szép számban összegyűltünk, mindenki kíváncsian keresgélte a kapukat a pályákon, szemlélgette az új helyszínt,próbálva fejben rögzíteni a földhányásokat és a gödröket. Nem kellett messzire menni nézelődni, mert a kemping a pálya szerves része. Fajesz ígéretéhez híven, technikás pályát tűzött minden kategória számára.
A versenyen mindenkinek akadt nehézsége, kinek az erdővel, kinek a talajjal vagy épp annak természetes vagy mesterséges egyenetlenségeivel gyűlt meg a baja.
Borultak is sorban az autók, csak a papírforma nem borult. Szombat este szokás szerint az esélyesek álltak az élen, kivéve Lali „Királyt” kinek autója egy – megmondtam hogy elfekszik - következtében megbetegedett.
Este a Bakos lányok Csimpi és Betti varázsolta el hangjával az egybegyűlteket, így teremtve igazi báli hangulatot a tilaji fák alá. No meg a jófajta italok mely már a büfénk raktárában is hiányos kezdett lenni. E kettős együttesen meg is tette a hatását, mindenki önfeledten járta a csűrdöngölőt, míg két a talajszinten elvágott fa tuskója elő nem kandikált. Onnantól lépd át a tuskót, taposd el a csikket formációban járták a bálozók a twistet.
Kónyáék a bál helyett Senkóék kecskéjét fejték meg, gondolom nem találták elég ütősnek az újhegyi vörös bort. Azért csak a kecskét fejték meg, mert a kecsketejtől megrészegülten a szamarat már nem tudták utolérni.
Vasárnapra nem csak terepjárósokkal, nézőkkel is megtelt a pálya környéke. Ki kellett akasztani a pályán belüli parkolóra a megtelt táblát.
A helyi polgárőröknek köszönhetően, a csaknem ezerfőnyi nézősereg sem tévedt el, mindenki talált magának parkolóhelyet, a későn érkezők egy kisebb séta után tudták csak megtekinteni a versenyt.
A vasárnapi nap hozta meg az igazi küzdelmet. Mindenki próbálta lefaragni a szombaton összeszedett hátrányát,vagy épp a jó kis előnyét igyekezett beosztani. Lézi és Kavics orra estek és betakaróztak az autóval. Siebel Tomi óriási taps kíséretében az oldalára dőlt autót megpróbálta önerőből felállítani, háromszor tolatott és ment előre a fekvő autóval.
Kónya Jani minden pályán lebontotta az összes műanyagot az autójáról,az egész csapat kábelkötegelő készletét felhasználták
Az eredményhirdetés után mindenki elégedetten távozott, egy nagyon jó verseny volt egy technikás pályán. Férfias küzdelem volt ami miatt egyre többen szeretnek bele a terepjárózás ezen formájába. Semmi esetre sem „autógyilkos” – ahogy egy „kedves látogatónk” szórólapjában minősítette az ország legjobb terepjárósainak küzdelmét – épp erre a legalkalmasabb helyen tette,sok új „barátot”szerezve ezzel. .
Berta „Születésnapos” Józsi minden távozótól úgy búcsúzott - ugye tudod, hogy az év legjobb versenyén voltál! – gondolva az év végi Gálára.
A Sakálok megköszönik mindenkinek a részt vételt,amennyiben lehetőséget kapunk a Szövetségtől, jövőre újra találkozunk!
